Oldalak

2011. szeptember 25., vasárnap

Birínyi Jánosnak és Komlósi Krisztinek. Csókollak titeket


Gyűlölöm, hogy úgy csinálsz, mintha nem is lennék,
Szemtől szembe elmondani nem merted, így tessék,
Elmondok most mindent, bár tudom ezt nem akarod,
És tudom, hogy az érzés ott van, de magadnak is tagadod.
De nekem még az mindig fáj, hogy nem válaszolsz soha,
Hiába is vártam, tudtam én vagyok ostoba.
Nem kértem, hogy mondj igazat, azt sem kértem hazudj,
De remélem, hogy nem engedem, hogy nyugodtan aludj.
Megérdemled, te is tudod, mert hiába is kértelek,
Úgy sem számít mit mondok, így most nem is féltelek.
Ha végig hallgatsz megérted, hogy miért szólt minden rímem,
Én mindig téged akartalak, de rájöttem, hogy így nem.
Csak azt akartam te is tudd, nem tűnt el nyom nélkül,
A seb amit te okoztál majd megöl engem végül,
De minden szavam lepereg, bár tudod, érted könyörög,
Rám se nézel, meg se hallgatsz, csak kimutatod közönyöd.
Jó barátok voltunk, minden felé együtt mentünk
Most nézd mivé lettünk! Egymás elől menekülünk
Csupán azért, mert megpróbáltam szeretni
És borús napokon is, önfeledten nevetni
Jól indult el minden, majd megbeszéljük persze...
Csak erre nem számítottam, bármit is hinnél
A gyűlölettől izzik most mind a két szemem
Én bíztam bennetek, de hát úgy látszik tévedtem


Mikor a nevem meghallod könnybe lábad a szemed,
Ahol az ég és a föld összeér ott nevetek feletted!
Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,
Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz nincsen menedék!
Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
Gyűlölök rád gondolni! Gyűlöllek feledni!
Gyűlöllek! Gyűlölöm, hogyha hazudsz!
Gyűlöllek! Te is gyűlölj, hogyha tudsz!


Szeress vagy gyűlölj, én komolyan mondom leszarom,

Hidegen hagy a szöveged, nyugodtan bekaphatod az alkarom,
Karambol az öklömmel, mi más lenne a mese vége,
Ha velem kezdesz te faszkalap én egy fél perc alatt teszlek félre!
Mi történik, miért remegsz, nemrég nagyobb volt a pofád,
Egyszer bulldog voltál, most meg teszed nekem a kiscicát!
Emlékszel rá, mikor még én voltam a sokkal gyengébb?
Belém rúgtál, rám nevettél, így szóltál: köcsög kell még?
Most itt állok, mégis rémültnek látszol,
Várjunk, közelebb lépek lehet, hogy csak a szemem táncol.
Nézz rám, idenézz, ne tekintgess félre,
Hülye voltál, elcsúszol, de te hívtál a jégre!
Évek óta vártam már a találkozást testvérem,
Nem marad el a poén, most már a viccet végig mesélem!
Bamm! Itt a csattanó, de te miért nem maradsz állva?
Ha az élet hozzád túl jó fej, majd én leszek szemétláda...

265033_134623193283402_133798700032518_235444_6426051_n_large

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése